A végszükség
Felmerül a kérdés, mi is az a VÉGSZÜKSÉG?
Gondoljunk bele, mire való kifejezés ez? Talán, amikor végveszélyben vagyunk, az életünk megmentése érdekében, akkor, amire szükségünk lehet a megmeneküléshez, megtehetjük?
Igen erre gondolt a jogalkotó, azzal a pontosítással, hogy „aki saját, illetve más személyét vagy javait közvetlen és másként el nem hárítható veszélyből menti, vagy a közérdek védelme érdekében így jár el, feltéve, hogy a cselekmény nem okoz nagyobb sérelmet, mint amelynek elhárítására törekedett”, annak a cselekedete nem büntethető.
Az ember önkéntelenül is összehasonlítja, akkor mi is a különbség végül a jogos védelem és a végszükség között, hiszen olyan hasonló logikát hordoz?
A jogtalan támadás!
A jogtalan támadást ember idézi elő emberrel szemben, vagy közvagyon ellen, mások javai ellen, addig itt mondjuk katasztrófa (árvíz, hegyomlás, hó lavina, stb.) okozhat veszély helyzetet az embereknek, közvagyonban, vagy javakban.
Hogyan lehet ilyen vészhelyzetben mérlegelni, hogy nehogy nagyobb veszélyt teremtsünk a védekezés során?
Igen a jogalkotó erre is gondolt, és megállapította, hogy „nem büntethető, aki azért okoz nagyobb sérelmet, mint amelynek elhárítására törekedett, mert ijedtségből vagy menthető felindulásból nem ismeri fel a sérelem nagyságát.”
Viszont arra is gondolt, hogy „nem állapítható meg végszükség annak javára, akinek a veszély előidézése felróható, vagy akinek a veszély vállalása foglalkozásánál fogva kötelessége.”
